sidenote

Remélem feltűnt valakinek a kapcsolat a mai bejegyzésem és az egyik múltkori között. Történetesen a Blade Runner alapjául is egy Philip K. Dick regény szolgált alapul. Ugyan nagyban átírták, hogy filmre lehessen vinni. Sokaknak emiatt nem tetszett a film, de nekem igen. Én az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című könyvet és a Szárnyas fejvadász (ez a címet is, hogy sikerült összehozni?) című filmet külön kezelem. Két külön alkotás, az egyik épít a másikra, de attól még nem lesz kevesebb. Az a helyzet, hogy most nem is igazán ezzel akarok foglalkozni, hanem a posztcímben szereplő másik Philip K. Dick regénnyel.

Kamera által homályosan
A regény főhőse Bob Arctor, aki beépített zsaru és a „kábítószer-elleneseknél” van. A maszkafandernek hála munkahelyén sosem lehet felismerni, Fred nem tárhatja fel kilétét. Feladata, rábukkanni a rendkívül káros H-Anyag nevű drog rejtélyes forrására. Az utcán, Fred, azaz Bob egy sima drogos, aki lassan a dílerkedés felé veszi az irányt, hogy a szervet még több használható információhoz juttassa. Eközben maga is a H-Anyag fogyasztójává válik, és ez bizonyos mellékhatások kialakulásához vezet.

Egyik nap Fred egy érdekes megbízást kap maszkafanderes főnökétől, Hanktől: ezentúl Bob Arctort, a drogdílert kell majd megfigyelnie és jelentenie róla. Bob, haverjaival él együtt saját házában. Gyakorlatilag egyik-napról a másikra felborul Bob jól megszokott élete. Lassan úrrá lesz rajta a paranoia. Attól tart, hogy valaki figyeli őt és a barátait. Bob senkiben nem bízik, kifordul önmagából, és jönnek a legvadabb haluk, amit csak el lehet képzelni.

A maszkafanderes Fred kénytelen a teljesen őrült Arctort nézni a megfigyelés során felvett szalagokon. Undorodik Arctortól és társaitól, akiken vég nélküli csevejt folytatnak a száznyolcvan centis hasistömbről, akit ha felhúznak, akkor simán átsétál a mexikói határon, vagy épp az eszkimók vadásszák le. Fred lassan kiég, kiborítja, amit lát. Fogalma sincs, hogy saját magát nézi, amint be-betépeget haverjaival és szedi a H-Anyagot.

Dick rendkívül kemény képet fest ebben a regényben. A valóság, a nem valóság, a humor, az őrület és a teljes leépülés világa ez. Nehéz egy utazásra viszi az olvasót. Amíg ezt olvastam én is utaztam Arctorral és társaival.

Érdemes elolvasni a szerző rövid jegyzetét a regény végén, megrázó. Nagyon durva összefoglalást kapunk. Mindenkit arra bíztatok, hogy olvassa el ezt a könyvet, utazzon, játsszon, ugyanakkor gondolkozzon el azon miről is szól ez az egész. Pokoli jó.

Ami azt illeti sokkal előbb megtehettem volna, hogy megnézem ezt a filmet. Egészen pár héttel ezelőttig halogattam a dolgot, de végül nem volt más dolgom egyik este, ezért végül megnéztem. Úgy írom ezt mintha kötelező lett volna megtenni, vagy valami ilyesmi, de erről szó sincs. Sokszor gondoltam, hogy eljött a pillanat, hogy megnézzem Satoshi Kon Paprika című zseniális animéjét, de valahogy mnindig elmaradt. Így utólag nézve pont a legjobbkor láttam, mert felrázott, ami az adott pillanatban nagyon jól jött. Előre elmondom, ki**szott jó film.

Paprika

Satoshi Kon filmjei és sorozatai nem a legkönnyebben megérhető darabok közé tartoznak. Gondolkodni kell rajtuk, megmozgatják az elmét, a fantáziát. Ez a legjobb dolog, amit tehet, miközben olyan világot tár a néző szeme elé, amitől szó szerint eláll az ember lélegzete.

https://www.youtube.com/watch?v=yn7U1KIGeuQ

A filmben kifejlesztenek egy szerkezetet, mellyel betekintést lehet nyerni az emberek álmaiba, de egy nap valaki ellopja a titkos projekt egyik prototípusát. Azonnal elkezdenek nyomozni az ügyben, de nem sokat lehet tenni, akkor amikor álom és valóság egymásba olvad egy fantasztikus kép- és hangorgiában, mégis félelmetesen. A történetről nem vagyok hajlandó többet írni, ha érdekel valakit a film, akkor nézze meg.

Ha valaki szokott emlékezni az álmaira, akkor jól tudja, hogy igen sokszor nagyon furcsa dolgokat, „hülyeségeket” tud összeálmodni az ember. Az álmokban bármi megtörténhet, és meg is történik.

Paprika

Van még mit bepótolnom Satoshi Kon életművéből, de amit a sci-fi, pszichothriller és más műfajok terén letett az asztalra, elismerésre méltó. Bátran ajánlom mindazoknak, aki szereti a jó animét, a jó filmeket és a nem mindennapi látomásokat. Ismétlem önmagam: Bravo, Satoshi Kon!

Tyrell: Is this to be an empathy test? Capillary dilation of the so-called blush response? Fluctuation of the pupil. Involuntary dilation of the iris…

Deckard: We call it Voight-Kampff for short.

https://www.youtube.com/watch?v=9FxwHfoWdS8

Tyrell: “More human than human” is our motto.

Tegnap este, olyan éjfél körül még olvastam egy kicsit az ágyamban. Pont befejeztem egy Graham Greene regényt, és mivel még nem voltam álmos lekaptam egy nemrég szerzett novelláskötetet a polcról. Fogtam a könyvjelzőmet és áttettem az aktuális könyvembe. Ekkor kezdtem el egy kicsit gondolkodni, hogy mióta is használom ugyanazt a könyvjelzőt.

Nem kell semmi különlegesre gondolni. Könyvjelzőnek egy egyszerű papírzsebkendőt használok. Rájöttem, hogy már azt sem tudom, hány könyvhöz használtam ugyanezt a zsepit. Már rég átvette a könyvek illatát, átalakult. Nem is egy könyv része csak, része mindazoknak az írásoknak, melyeket vele együtt olvastam.

Mikor becsukok egy könyvet a könyvjelző megmutatja, hol is jártam. Hű társ, olvasáshoz a könyvek utáni legjobb barát. Szépen lassan szétrongyolódik szegény, de ez nem a romlás jele, ez patina: természetes és elkerülhetetlen. Ha épp nem egy könyvben van, akkor tudja, hogy úgyis visszakerül egybe, a legjobb helyre, ahova szántam.

Mostanában nincs túl sok időm, de erre a posztok gyakoriságából is következtetni lehet. Szóval most „rendhagyóan” rövid leszek, trailerrel meg minden.

Már majdnem két hete, hogy lementem a helyi kis videotékába. Megnéztem az aktuális újdonságokat valami jó kis vígjátékot, meg egyáltalán valami jó filmet kerestem, mert az utóbbi időben moziba sem jutottam el. Megláttam a pulton a Be Kind Rewind-ot, egyből lecsaptam rá. Megkérdeztem, hogy bent van-e. Bent volt. Kivettem, megnéztem. Tudtam, hogy ezt a filmet Michel Gondry rendezte, de én valahogy lemaradtam róla, amikor moziban adták, ha adták egyáltalán valamikor. Egyszerűen éreztem, hogy meg kell néznem. Jól éreztem.

https://www.youtube.com/watch?v=hBDlB01fQYo

A Tokyo! és az Egy makulátlan elme örök ragyogása után reméltem, hogy Gondry megint tud újat mutatni. Jelentem, tud.

A történet New Jerseyben, Passaic városában játszódik, ami arról híres, hogy ott született a nagy jazzmuzsikus, Hájas Waller, aki végül egy kihűlt vasúti vagonban lelte halálát, de ez most annyira nem lényeges. Ugorjunk!

Be Kind Rewind Be Kind Rewind

Adott ez a kissé lepukkant város, van benne egy régi videotéka, ahol csak VHS kazettákat lehet kölcsönözni. A tulaj (Danny Glover) Mike-ra (Mos Def) bízza az üzletet, amíg ő elmegy egy Hájas Waller emléktúrára, de sajnos szgény Mike-nak nincs szerencséje. Félig megzakkant haverja, Jerry (Jack Black) a trafóállomás elleni szabotázsakciója közben felmágneseződik és letöröl minden kazettát. Nagy szarba kerülnek, de támad egy mentőötletük, miszerint sorra újraforgatják a tékában levő összes filmet. Ami persze az egészben a legjobb, hogy egy röpke hét alatt sikerre viszik vállalkozásukat, és az emberek csak az ő filmjeiket akarják látni. Hatalmas sztori. :)

Be Kind Rewind

Ez a vígjáték, nem a sok fosparódia, amit Amerika évek óta nyomat. Azokban nincs semmi eredeti, csak lenyúlás és fingós, szarós poénok tömkelege, míg ez egy rendesen kidolgozott hátterű, finom részletekkel machináló igazi(!) vígjáték. Éppen ezért a mai magyar közönség nagy részének ez nem való, túl értelmes film ez ehhez.

Kapu

Ezt a képet vasárnap este csináltam. Szerintem egész jól sikerült, de azért kellett neki némi utómunka. Kicsit talán sok is rajta a változtatás, meg persze Red úgyis jól leszólja majd.

Többiek? Vélemény?

Az előbb néztem rá a HARDWIRED-re, és kihírezték a Machinarium demóját!

https://www.youtube.com/watch?v=ltAohRhP1Oc

A játékot Windows-on és Mac-en lehet kipróbálni. Letöltési link az Amanita Design blogján sok más finomsággal egyetemben (játék soundtrack preview!).

Én már le is szedtem. Nyomban ki is próbálom!

Mielőtt megnéztem volna, csak annyit tudtam erről a filmről, hogy a főszereplője Teruyuki Kagawa, aki a Tokyo! című filmben egy hikikomorit, a Sukiyaki Western Djangoban pedig a skizofrén sheriffet alakította. Mindkettőben nagyon jó volt, így gondoltam, ha ebben a filmben is legalább olyan jól játszik, mint azokban, akkor nem fogok csalódni. Előre elmondom, hogy a színészi játék és az egész film magasan felülmúlta minden várakozásomat.

https://www.youtube.com/watch?v=gI9AoCOej38

A mai Japánban járunk, egész pontosan Tokióban, ahol a japán társadalom majd’ minden rétege megtalálható, a helyszín tehát adott. Egy átlagos család mindennapjaiba csöppenünk: az apa valamiféle menedzser, középvezető, az anya háziasszony, a nagyobbik fiú kijárta már az iskolát, míg a kisebbik még tolja. Látszik, hogy egyikük élete sem könnyű, és a közöttük lévő viszony sem felhőtlen. A kisebbik gyereknek gondjai vannak az iskolában, a nagyobbik nem talál rendes állást, az anyjuk egész életét otthon tölti, míg az apjukat hirtelen kirúgják.

Ez a film nem is lehetne aktuálisabb, hiszen napjainkban itthon is sokan küzdenek, hogy megtarthassák munkahelyüket, hogy ne kerüljenek utcára, de sajnos ez nem mindig sikerül. Most pedig pontosan egy ilyen szituációban találja magát a családapa. Nem tehet mást, mint gyorsan új állás után néz, ami az ő helyzetében egyáltalán nem könnyű, és amíg nem talál megpróbálja fenntartani a látszatot, hogy még mindig sikeres menedzser. A háttérben levő pénzügyi gondok, a túl korai hazaérkezések sejtetni engedik a háttérben folyó dolgokat.

Tokyo Sonata

A látszatot nem lehet a végletekig fenntartani, így sorra derülnek ki a problémák, kezdve a kisebbik gyerekkel, majd a nagyobbikkal, aki elhatározza, hogy bevonul az amerikai hadseregbe, végezetül az apa munkanélküliségével. Végül eltűnik a családot összetartó erő, egy szempillantás alatt minden szétesik, vagy inkább csak szétesni látszik.

Összefoglalás képpen pedig egy idézet valakitől, aki szintén látta a filmet.

At first I thought this film would be a depressing story to watch, but I was surprised that the film was actually very uplifting. Although it’s a sad story overall, it has a very powerful message if you watch it to the end, a message that will encourage you to move on even when life gets to its darkest moment.

Tokyo Sonata

A gyötrődést és az emberben uralkodó belső feszültséget tökéletesen ábrázoló mű. Keserédes, igazi, emberi történet. Kiemelkedő alkotás.

https://vimeo.com/393432

Engineers Working in the Launch Control Center Preparing for the Launch of Apollo 11

http://www.normanfairbanks.com/mp3/apollo/norman_fairbanks-apollo_part2-320k.mp3
Norman FairbanksApollo Part 2
Album: Apollo