(…)
Ezért szeretem az SF-t. Olvasni is, írni is. A sci-fi író nem csak lehetőségeket lát meg, hanem vad lehetőségeket. Nem egyszerűen abból indul ki, hogy „Mi lenne, ha…”, hanem abból, hogy „Te jó Isten, mi lenne, ha…” Téboly és hisztéria. Jönnek a marslakók. Egyedül Mr. Spock nyugodt. Ezért lett amúgy Spock akkora kultuszfigura; segít megnyugodni a káoszban is. Ellensúlyozza az SF-írók hajlamát a lehetetlen ötletek elképzelésére.
KIRK (őrjöngve): Spock, mindjárt felrobban az Enterprise!
SPOCK (higgadtan): Negatív, kapitány; csak meghibásodott egy biztosíték.
Spocknak mindig igaza van, akkor is, ha éppen téved. A hanghordozása, a természetfeletti józansága; ő nem olyan ember, mint mi; ő egy isten. Isten beszél így; ezt mindenki ösztönösen megérzi. Ezért van az hogy Leonard Nimoy a narrátora az áltudományos tévéműsoroknak. Nimoy képes bármit hihetően előadni. A kutatás folyhat egy elveszett gomb vagy egy elefánttemető után, Nimoy lazán elcsendesíti minden kétségünket és félelmünket. Elfogadnám pszichoterapeutának; a hajamat tépve rohannék be hozzá, a szokásos őrült marhaságaimmal, és ő megszabadítana ezektől.
PHIL (eszét vesztve): Leonard, ránk zuhan az ég!
NIMOY (higgadtan): Negatív, Phil; csak meghibásodott egy biztosíték.
És máris rendbe jönnék, helyreállna a pulzusom, és folytathatnám a munkát a regényemen, amivel a határidőhöz képest már három év lemaradásban vagyok.
Egyik este megnéztem Sogo Ishii, az Electric Dragon 80.000 V rendezőjének 2003-as Dead End Run című filmjét. Zsíristenkirály! Három rövid epizódból áll a mindössze 59 perces film. Mindhárom rész azzal kezdődik, hogy az aktuális főszereplő éppen fut, menekül valaki vagy valakik elől. Az ok mindegy, a hangsúly nem azon van, hanem a végkimenetelen. Szóval futás, rohanás, aztán zsákutca mindhárom alkalommal.
Az első epizód egy minimusical, ami végül tragikus véget ér, de azért nagyon érdekes látni, ahogy egy halott nő életre kel és elrabolja gyilkosa szívét, kurva jó sztori. A másodikban a menekülő önmagát látja az üldözőjében, és viszont, az üldöző is önmagát látja az üldözöttben, nem teljesen értem én sem. Totális őrület, olyan mint egy párbaj, amiből az egyik fél sem jöhet ki győztesen, ennek megfelelően ez is történik: fokozódó feszültség, lövöldözés, halál. A harmadik kicsit kilóg a sorból, közel sem olyan sötét, mint az előző kettó. A lényeg, hogy egy fickó menekül, és egy háztető lesz az ő zsákutcája. Ott talál egy fura lányt, a fejéhez pisztolyt szegez, próbál alkudozni a zsarukkal, majd a lány megszerzi tőle a stukkert, de ő is leglább olyan kattant, mint a támadó. A vége gyönyörű zuhanás és érkezés egy madártollal megrakott teherautó platójára, szerencse.
https://www.youtube.com/watch?v=3ariFNFC4tI
A kézikamerás felvételek hozzák a hangulatot, aztán ott vannak még a különös látványelemek, amiket a rendező előszeretettel alkalmazott az Electric Dragonban is. Huhh… a hangok, nagyon jók, soundtrack állat! Nagyon laza, fura, jazzes zene, nagyon jó.
Közel sem tucatfilm, teljesen egyedi. Ázsiaifilmbuziknak erősen ajánlott.
Múlt héten jelentette be a Canonical, hogy változtat az Ubuntu branden. Megváltozott a logó, a három színből álló kör egyszínű lett, ami szerintem szebb így. Jobb lett az Ubuntu felirat betűtípusa, végre nem az az idétlen, lekerekített vacak van, ami eddig. Aztán mutattak még néhány logót, themét, meg miegymást.
Nagyjából végére is jutottam a pozitívumoknak, mivel a bemutatott themék véleményem szerint ocsmányak, nem mintha nem lenne az mindegyik, de a 9.10-es kinézete az összes eddigi közül a legjobb. Jó hír, hogy tovább finomítottak Gnome panel ikonjain, ezáltal konzisztensebb kinézetet nyújtva a felhasználó számára. Az új default theméktől viszont kifordul a belem. Sajnálom, ez van. Direkt fel is tettem virtuális gépre tegnap egy daily buildet a 10.04-esből, hogy jobban lássam miket is újítottak. Visszatérve a themékre (Ambiance, Radiance), borzalmasak:
Aztán ott van természetesen az új kiadás default háttere, ami lilás lett, erősen hasonlítva a Mac OS X Aurora hátterére (engem legalábbis arra elékeztet). A háttér oké, tetszik. Ha valakit érdekel, akkor találtam egy visszatekintést az Ubuntu eddigi összes kiadásának alapértelmezett hátteréről.
Kérdés, hogy feltétlenül örülni kell-e az új kinézetnek. Összességében nekem tetszenek a változtatások, de szokni kell a címsorban balra került min, max, bezáró gombokat, a themét meg úgyis lecserélem majd. :)
Nem volt kedvem minden apró részletre kitérni, most ennyi jutott eszembe. Persze lesz microblogging kliens, pár trendi (utálom ezt a szót) hülyeség is az új kiadásban, de ezt el kell viselni, aztán meg úgyis testre szabja magának a disztrót az ember, ha akarja. A brandváltásról teljes egészében az Ubuntu wiki oldalán lehet olvasni. Kösz a figyelmet.
Ti mit gondoltok?
Mostanában nincs túl sok időm – tudom, tudom, mindig ez a kifogás. Arra azért van időm, hogy a következő videót kiposztoljam.
El kell árulnom, hogy oda vagyok a stop-motion videókért, és ma láttam is egy nagyon jót.
https://www.youtube.com/watch?v=DKWdSCt4jGE
Kedves, aranyos, nyugis. És jó a zenéje is. :)
Nemrég valahogy ráakadtam egy weboldalt gráfként ábrázoló appletre, melyet ma rá is szabadítottam a sidenote címlapjára. Csinált is nekem egy gyönyörű gráfot, ami itt alant azonnal meg is tekinthető.
Minden élnek és a csomópont színeinek is megvan a maga jelentése:
kék: linkek (A tagek)
piros: táblázatok (TABLE, TR and TD tagek)
zöld: DIV tagek
lila: képek (IMG tag)
sárga: form (FORM, INPUT, TEXTAREA, SELECT and OPTION tagek)
narancs: sortörések és idézetek (BR, P, and BLOCKQUOTE tagek)
fekete: HTML tag, a gyökér csomópont
szürke: minden más
Ez idáig szép és tök jó meg minden, de igazából csak azért írom ezt a posztot, mert sikerült csinálni egy zsír videót erről az egészről:
Ha a Vimeo éppen gyengélkedne, mint ahogy néha szokott, akkor a videó megtekinthető a YouTube-on is és viszont.
Volt egyszer egy japán kis srác, aki felmászott a nagyfeszültségű vezetékpóznára, megizzadt, és átcsapott az áram. Jól megvágta, mert feléledt benne a sárkány. A sárkányok nem holmi mitikus lények, mindannyiunkban ott lakozik valahol egy. A lényeg, hogy mióta a gyereket megcsapta a nagyfeszültség, azóta képes beszélni a hüllőkkel. Mindenkit lenyom, nagyon erős. (Vezeti az áramot, mondjuk mindenki vezeti, de ezt nem kell kipróbálni, mert veszélyes, mint a rozsomák.) Ő Dragon Eye Morrison, akinek szerelme a hüllők és elektromos gitárja, amin levezeti a feszültséget!
Van egy másik fickó, aki mindig szerel, antennával méri be a mobilbeszélgetéseket, nagyon gonosz. Ő Thunderbolt Buddha! Célja, hogy lenyomja Dragon Eye Morssiont. Thunderbolt Buddha nagyon furcsa, mert random megöl még néhány jakuzát, mielőtt összecsapna Morrisonnal.
Nagyon érdekes ez a film. Fekete-fehérben forgatták. Rengeteg égő, vezeték, légvezeték, villanypózna, sima és parabolaantenna, valamint villámhárító szerepel benne.
Az egész film olyan képregényszerű. Nagyon jó hangulata van, és az a trashzene, ami végigkíséri a kemény ötvenöt perces művet, tökéletesen illik a sztorihoz és a karakterekhez. Nagyon jól operálnak a hangokkal: a kaméleonok úgy csámcsognak, mint egy hájas kínai barom. Profi.
Thunderbolt Buddhának végül sikerül eljutnia Dragon Eye Morrisonig. Megöli egyik kedvenc gyíkját, vagy tudomisénmijét. Erre Morrison bedühödik, futkos az utcákon és minden felrobban körülötte. Kiváló jelenet!
Egy tetőn végül sor kerül a mindent eldöntő ütközetre. Kiderül hogy Thunderbolt Buddhát gyerekkorában nem egy sima, nyolcvanezer voltos vezeték rázta meg, hanem belecsapott a villám, szóval az ő ereje húszmillió Volt. Hoppá! Persze Dragon Eye Morrisont nem lehet azért olyan könnyen lenyomni. Annyit elárulok, hogy a film egy gyenge cliffhangerrel végződik.
https://www.youtube.com/watch?v=6GzsmN89GXU
Ha valaki tud még valami hasonlóról, azonnal szóljon, mert kell még ilyen! Egyszerűen fain. :)
Nemrég vettem egy Lomo Colorsplash fényképezőgépet. Ellőttem vele az első tekercs filmet, és bevallom elég gyenge képeket csináltam. Az a helyzet, hogy semmilyen témám nem volt. Szóval csak agyatlanul elkattintottam az egészet, és itt a végeredmény:
Remélem sokan szeretitek közületek a Boards of Canadát. Nagy rajongójuk vagyok, csodás zenét csinálnak. A minap épp YouTube-ot bámultam, amikor belefutottam ebbe a remek coverbe.
https://www.youtube.com/watch?v=ceePvCg-AT0
A cover of “Kaini Industries” by Boards of Canada on a Future Retro Revolution and a TR-606.
Loopban megy éppen, mert egyszerűen nem tudok vele betelni. :)