sidenote

Az alábbi oldal 1933 júliusában jelent meg a Popular Science című folyóiratban. Kíváncsi vagyok kinek mi jut erről eszébe. Nekem egyből az ugrott be, amit a kép alatt olvashattok. Egyébként tudom, hogy a dime tíz cent, szándékosan írtam ötöt. Olvassátok végig a bejegyzést, és rájöttök, hogy miért.

[…] Visszament a konyhába, végigkutatta összes zsebét egy tízcentes után, s mikor végre talált, beindította vele a kávéfőzőt. Beszippantva a számára teljesen szokatlan illatot, megint az órájára nézett, és meglátta, hogy letelt a negyedóra. Élénken az ajtóhoz lépkedett hát, elfordította a gombot, és kioldotta a zárat.

Az ajtó nem nyílt ki.

– Öt centet kérek – szólalt meg helyette.

Átkutatta a zsebeit. Nem talált több érmét, semmit. – Holnap megadom – mondta az ajtónak. Ismét nekifeszült a gombnak, az azonban meg se moccant. – Azt, hogy fizetek neked, egyedül a nagylelkűségemnek köszönheted – győzködte. – Senki sem kötelez rá.

– Én nem így gondolom – felelte az ajtó. – Nézzen csak bele a szerződésbe, amelyet aláírt, amikor megvette ezt a lást (sic!).

Az asztalfiókban rábukkant az okmányra. Aláírása óta sokszor idézett már belőle, különböző érveit alátámasztandó. Affene: az ajtónak a nyitódásért és csukódásért kötelező fizetség jár. Nem borravaló. […]

Philip K. Dick: Ubik

Dolgozunk páran egy ötleten, van valamiféle koncepciónk, meglátjuk mit sikerül alkotni. Egyelőre nem tudni, hogy lesz-e ebből az egészből valami, de ha igen, akkor az zsíristenkirály lesz, az egyszer biztos.

A kezdeti artwörk és videó alant megtekinthető. A nagyobb képekért kattintani kell, csak mondom.

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=QjxeRuKb9yk

Botondnak pedig köszönet az eddigi segítségért.

In this game, you are robot (#). Your job is to find kitten. This task is complicated by the existence of various things which are not kitten. Robot must touch items to determine if they are kitten or not. The game ends when robotfindskitten. Alternatively, you may end the game by hitting the Esc key. See the documentation for more information.

Évek óta a robotfindskitten az egyik kedvenc játékom. Egyszerű, mint a faék, nyugis ugyanakkor vicces. Azt hiszem nem véletlenül nevezik „zen simulation”-nek.

Kb. minden létező platformra portolták már – kezdve az Apple II-től a C64-en át az Androiddal bezárólag –, szóval nagy eséllyel játszható azon az eszközön, amin most a sidenote-ot olvasod.

A FINAL THOUGHT
---------------

"Day and night I feverishly worked upon the
machine, creating both a soul which could desire
its goal, and a body with which it could realize
it. Many who saw my creation called it an
abomination, and denied me grant money. But they
could not dissuade me from my impossible task. It
was a spectre that tormented me always, a ghost I
had to give a form and a life, lest it consume me
from the inside.  And when at last my task was
done, when the grey box on wheels was complete and
when it, as well as I, knew what had to be done, I
felt deep sympathy for the machine.  For I had not
destroyed the phantom, but merely exorcized it
into another body. The robot knew not why this
task had to be performed, for I could not imbue it
with knowledge I did not myself posess. And at the
same time, I felt a sweeping sense of relief sweep
over me, that somehow, the dream that had driven
me for my entire life had come one step closer to
fruition.  "As I vocally activated the robot, I
realized that it was following my instructions,
but not out of any desire to obey me. Had I
remained silent, it would have performed
exactly the same operations. We were two beings
controlled by the same force now. And yet, seeking
vainly to hold some illusion of control over the
machine I thought I had created, I gave my final
command.

"`GO!' I told the box as it began to roll out of
my workshop into the frozen desert beyond. `FIND
KITTEN!'"

      --The Book of Found Kittens, pages 43-4,
        author unknown

Csodálatos megfogalmazás.

Egész 2010-ben vártam erre a filmre. Decemberben végre sikerült megkaparintanom Kitano új filmjének, az Outrage-nek a DVD változatát. Az ünnepek alatt nem volt szinte egy nyugodt percem sem, ezért úgy határoztam, hagyom a polcon heverni a DVD-t, amíg nem lesz egy olyan estém, amit ennek szentelhetek. Végül a múlt héten egyik este sötétben, egyedül leültem, megnéztem.

Félig-meddig csalódottan, másrészt viszont egy baromi jó filmélménnyel gazdagodva álltam fel a stáblista végén. Nehéz megfogalmaznom, részben miért nem felelt meg várakozásaimnak, de azért megpróbálok majd erre is kitérni.

Ez egy jakuza film, de mégsem olyan, mint a Sonatine, vagy a Brother. Mondhatjuk, hogy Kitano „visszatért a gyökereihez”, de ez túl elcsépelt, és azt hiszem nála szó sincs erről, mert minden filmje más, mint az előzőek, találni bennük újat, egyáltalán nem egy kaptafára készülnek.

Outrage pressbook

Nincsenek jófiúk. Nem találtam igazi főhőst, sem olyan igazi antihőst, aki köré építették volna a történetet. Inkább azt láttam, hogyan működik a jakuza: ki-kivel üzletel, ki-kinek az alárendeltje, testvére, főnöke.

Az egyéni érdekek a korábbi íratlan szabályokat felülírva mindent fenekestül felforgatnak, az üzleten kívül más nem számít, minden más – beleértve az emberi életet is – másodlagos. Az egyes jakuzacsoportok egymás ellen való kijátszásának olyan kifinomult, művészi módjával találkozunk ebben a filmben, ami a végtelen hatékonyságával már-már félelmetes. Ez a „játék” csak a piramis csúcsán levőknek élvezetes, a többiek, a bábok – anélkül, hogy igazán tudnának erről – viszik vásárra a bőrüket.

Furcsa, de tetszik ez a kitekert, beteg játék.

https://www.youtube.com/watch?v=ZrGnJm6qASY

A Kitanotól megszokott minimalista ábrázolásmód teljesen hitelessé teszi a sztorit. Nincsenek pörgőrúgások, vetődés közben kilőtt pisztolytárak, meg semmi ilyesmi. Azt hiszem azért voltam kissé csalódott, mert több erőszakot vártam. Vagyis az erőszak hatásvadászibb módozatait szerettem volna látni, de visszatekintve így is több durvaság volt a filmben, mint ami kellett volna. Az indulatok, lövöldözések, robbantások és a gyilkosságok szenvtelen bemutatásának köszönhetően sokkal jobban átérezni azt a brutalitást, amit említettem.

Ami viszont Kitanora egyáltalán nem jellemző, hogy az IMDb, és a DVD szerint idén érkezik a folytatás. Az egyelőre kérdés, hogy ugyanezt a szálat viszi majd tovább, vagy valami másba fogunk bekapcsolódni.

Felejthetetlen. Bevallom, rajongó vagyok.

Nem is olyan rég csináltam egy mockupot, ami a leendő sidenote themét ábrázolta. Ma nekiálltam és meg is csináltam, amint láthatjátok. A WPSHOWER Blogum theméjét vettem alapul, gyakorlatilag azt alakítottam át. Elsőre ez biztos könnyűnek tűnik, de nekem közel sem volt olyan egyszerű, sokat melóztam vele, jórészt ezzel töltöttem 2010 két utolsó napját.

Remélem senkit nem rettent el a minimalista kinézet, de úgy gondoltam, ideje, hogy a sidenote új, felnőttesebb külsőt kapjon. Tetszéseteket vagy épp nemtetszéseteket természetesen kinyilváníthatjátok komment formájában. Előre is köszönöm, bármelyikről is legyen szó.

Ilyen volt, és ilyen lett:

Valószínűleg sok dolog lesz még, amin változtatnom kell, mert vagy kihagytam, elfelejtettem, vagy elrontottam. Ha találtok hibát, kérlek írjátok meg kommentben. Nagy segítség volna.

Boldog új évet nem kívánok, helyette inkább a hagyományos vulkáni köszöntéssel búcsúzom 2010-től:

Hosszú és eredményes életet!

http://kck.st/hNsSmt

https://vimeo.com/17861158

szantaii:
azonnal posztolom.

> Petya:
> meg lennek hatva!
>
>> szantaii:
>> ezkurvajo! sidenote pozitiv?
>>
>>> Petya:
>>> csinaltam! humor!

Kösz, Petya.

https://www.youtube.com/watch?v=kbkuylUzEZg

Felhívtam telefon az önkormányzat, hogy mikor mehetek a Gellért, mivel kölcsön akartam adni csónak, ugyanis szükségem volt bögre. De mivel összevesztünk a bödön, meg a Michael Caine, mérgesen bementem a szoba, és magamra csaptam a kert.

Amúgy szerintem: az automatikus tárgyeset (én funkcionális tárgyeset néven ismerem, de ez lényegtelen) egyszerűen annyi, hogy a „t” végű szót nem teszed tárgyesetbe, hanem úgy hagyod: „megettem a sajt”, „kinéztem egy kert” stb. Az eredeti előfordulása a Napirajzban volt szerintem, onnan vették át az internetes fórumok, blogok, akármik. Élőbeszédben aligha létezik (max. ilyen poénkodás szinten).

Mégszerintemebb azt a fajta, hibásnak tekintett informális szóhasználatot parodizálja, amikor bizonyos ragok lemaradnak. Kapásból a legjobb példa, ami eszembe jut, az egy tipikus budapesti (vagyhát nyugatmagyar) dolog, név szerint, amikor a birtokos alakokról lehagyjuk a tárgyesetet: „Elvesztettem a kalapomat. Elvesztettem a kalapom.” Ugye az automatikus tárgyeset valahol ezt parodizálja azzal, hogy lehagyja a „t”-t: „Elvesztettem a lapátot. Elvesztettem a lapát.

Aztán van két elfajzása ennek, az első, ami szerintem ötletes, amikor minden végződésre kiterjesztjük ezt, nem csak a tárgyesetre: „Megosztoznak a haszon. Nem nyílnak az ablak.”

Az pedig egy túláltalánosítás, és szerintem kicsit suta, amikor egyáltalán nem tesszük ki a „t”-t, független attól, hogy most a szó „t”-re végződik-e, vagy sem: „felépítik a ház”. Ebből pont a játékosság hiányzik, ami a többiben ott van.

Nagyon szerintem pedig fokozódik a viccessége a dolognak, ha olyan dolgokra akasztod rá az automatikus tárgyesetet, amiket ettől máshogyan is elemzel: pl. a „kinyílnak az ablak” az olyan, mintha az „abal” szó lenne többesszámban, ami hangkivető és nyitótő: abal → ablat, ablak. Az „önkormányzat” szó dettó ilyen, sőt ott még azt is érezzük, hogy az a „t” eredetileg valami képző lehetett, és az egésznek az önkormányzáshoz van valami köze (bár ilyen ige nincs a magyarban).

Mondom, szerintem.

Köszönet mondok Petyának, amiért segített megírni a poszt, és ezzel támogatta a sidenote. Hálás vagyok Daninak és Marcinak, hogy megosztották velem az ötlet, és segítettek megalkotni ezt a mondat.