sidenote

Archívum
A(z) „film” kategória bejegyzései

Elég búskomor volt a hangulatom a héten. Lehet, hogy a hétfői időjárás változás okozta, vagy a tegnapi szeles, felhős nap. Egyébként nagyon jól jött ez a kis lehűlés, mert kezdtem teljesen átfőni. Tegnap sétáltam is egy jót, kiszellőztettem a fejem, meg csak. Egész végig őszi hangulatom volt, nehéz lenne ezt leírni, kicsit csöpögött az eső, kellemesen hűvös szél fújt és ez elég volt, hogy libabőrös legyen a bőröm. Ez nagyon kellett.

Western style toilet
Reddel még vasárnap láttuk a Darjeeling Limitedet. Azt kell, hogy írjam, hogy tipikus Wes Andrson film. Röviden: három testvér (Owen Wilson, Jason Schwartzman, Adrien Brody) egy év után újra találkoznak, hogy spirituálisnak induló utazásuk során ismét megleljék barátságukat, és újraélesszék családi kötelékeiket. Ez a film is tele van azokkal a kis részletekkel, amik az előzőekben is jelen voltak, például a táskákon levő kis szafariállatok. Továbbá rengeteg kis, finom kép, melyekkel tökéletesen adja vissza a hangulatot. Mint minden Wes Anderson film, ez is vicces és mégis szomorú. Barátaim a többi filmjéről is másképp vélekednek, de mindenki megtalálta benne a maga kis kedvencét. Talán a Life Aquatic with Steve Zissou-t jobban szeretem, az is hihetetlenül finom kis film. Ami biztos, hogy a soundtrack ebben is kiváló, de azt hiszem, hogy az Édes vízi élet minimál szintizenéjét és a portugál akusztikus David Bowie számokat nem übereli.

The Darjeeling Limited

A Darjeeling Limited előtti kisfilmben, a Hotel Chevalierben feltűnik Natalie Portman is, nagyon hangulatos kis jelenet. Kellemes bevezető volt a filmhez. Összegzésnek ismét csak annyit, hogy hamisítatlan Wes Anderson.

Egészen más: mostanában midnent ömlesztve írok, de jó így is. Remélem. A lényeg, hogy Petya eljött volna ma megszondázni az agyamat. Valami nemzetközi magán-, vagy mássalhangzó felmérésben vennék részt, fogalmam sincs, hogy mi van, de a tudományért mindent. A szondázás logisztikai problémák miatt maradt el, de jövő héten bepótoljuk, remélem érdekes lesz.

Most pedig elmegyek egy 576-ba és megveszem az Orange Boxot, nagyon kíváncsi vagyok a Portalra és különösen a Team Fortress 2-re. Kellemes estét.

Update: Ennek délután kellett volna kikerülnie az oldalra, csak balfasz módon a mentés gombot nyomtam meg. Elnézést. Azóta csak annyi történt, hogy egy Orange Box-szal gazdagabb lettem, és találkoztam Imrével, kaptam tőle néhány figyelemre méltó ázsiai filmet.
Még most is rohanásban vagyok, kellemes éjszakát.

Perfect Blue
The color of illusion is Perfect Blue.

Tegnap végül tényleg elmentünk Satoshi Kon 1998-as animéjére, a Perfect Blue-ra. Csak annyit tudtam előre, hogy egy thrillert fogunk látni. Beültünk, megnéztük. Teljesen letaglózva jöttem ki a moziból, elalvásig sem tudtam napirendre térni fölötte. A következőkben jön még pár szó a filmről, de aki már eldöntötte, hogy megnézi ne olvasson tovább, hanem foglalja le a jegyeket (csütörtökig egészen biztosan műsoron van még az Odeonban).

Essen néhány szó a történetről is. A film Mima Kirigoe énekes-, színésznőről szól. Egy nap befejezi az éneklést, hogy színészi karriert építsen. Ekkor kezdenek furcsa dologk történni Mimával. Fenyegető levelet kap, és egy olyat is, ami arról árulkodik, hogy valaki figyeli őt. Ezek után úgy érzi, hogy követik, figyelik minden lépését. Színészi pályája a legelejétől nem úgy sikerül, ahogy szerette volna, és eleinte visszavágyik a lánytrióba, amiből kilépett. Ezek után egyre sűrűsödnek a történések, erről többet semmiképp nem mondok, mert nem akarok spoilerezni.

Perfect Blue

A film közepétől végül teljesen összemosódik a képzelet, és a mindennapi valóság. Hiába próbáltam közben többször összerakni, mi is történik, egyszer sem jött be, amit gondoltam. A film folyamán ismétlődő elemekkel a rendező olyan hatást ér el, hogy már a néző is kezd beleőrülni az egészbe. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy mi is történik. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy érthetetlen, de erről többet a végén.)

A feszült jeleneteket lezáró finom váltások kellemesen oldják a feszültséget, habár vannak bizonyos helyzetek, amikor már-már csak nevetni tudtam. Voltak, olyan percek amikor ökölbe szorítottam a kezem, tapintottam a feszültséget, volt mikor majd kiugrottam a székből. A film hangjai, zenéi iszonyúan jól fokozzák a képi világot, vagy az erőszakos jelenetek durvaságát.
Az egyik jelenetben pár srác dumál, és az egyikük megemlíti, hogy a japánok nem tudnak jó pszichohtrillert készíteni. Mindezt kb. a film közepén, amikor az ember a körmeit lerágva már a kezénél tart. (Szóval nem tudnak… Háhogyafenébene! Biztos valami kritikai válasz lehetett, de poénnak mindenképp kiváló volt.)
Nagyon jót tesz a filmnek a tiszta lezárás, mert ha félhomályban hagyott volna a rendező, akkor egyszerűen megőrültem volna. A befejezés ellenére a kibontakozott történetet többféleképpen is lehet értelmezni, ki lehet vesézni.

Perfect Blue  Perfect Blue

A film teljesen magába szippantott minket, megrágott és a végén kiköpött. Nem véletlen a 18-as karika a film előtt. Rendkívül izgalmas, megdöbbentő film, rendesen kizökkentett. Bravo, Satoshi Kon!

Mielőtt még bárki azt hinné, hogy a újabb GitS készül azt el kell szomorítanom. Az eredeti, Mamoru Oshii 1995-ös Ghost in the Shell animének felújításáról van szó. Mindent jelenet és beállítás megmarad a filmből, csak CG-vel és 6.1-es hanggal forgatják újra. Gyakorlatilag a régi filmet kapjuk vissza új köntösben. Itt egy összehasonlító kép, hogy milyen volt és milyen lesz a film (a fenti sorban láthatók az új képek):

GitS

Nem értem miért van erre szükség, hiszen az eredeti sem régi. Kenji Kawai zenéje is marad, legalábbis nagyon remélem, mert anélkül nem volna ugyanaz. Nekem biztosan a ’95-ös animáció marad az etalon, viszont kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz az új. Van egy 50 másodperces kis preview ezen az oldalon, egyből visszahozta a hangulatot, hétvégén újra meg fogom nézni.

Douglas Adams 2001. május 11-én távozott az élők sorából, de szerintem csak hazament a Betelgeuse mellé, egy kis bolygóra. Minden esetre leghíresebb műve a GALAXIS Útikalauz stopposoknak című regény, ami egy ötkötetes trilógia első része.
Douglas Adams

Lelkes rajongók alapították meg a Törülközőnapot, amit pontosan minden évben, Adams halálának napja után két héttel, május 25-én tartanak az író tiszteletére. Ezen a napon fanatikus stopposok törülközővel mászkálnak az utcán. Idén én is ezt fogom tenni. Íme néhány fontos tény a törülközőről:

 
A GALAXIS Útikalauz érdekes dolgokat közöl a törülközőkről. A törülköző, írja az Útikalauz, a lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjin szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázthatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha ő nem lát téged, te se látod őt – annyi esze van, mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá.

Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag (strag: nem stoppos), észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül “elvesztett”. A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve és, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni.

Innen ered a kifejezés, mely a stoppos szlengbe is átkerült már:

– Hej, helltél már azzal a klufi Ford Prefecttel? Az a sahár, mindig tudja, hol a törülközője!

(Hellni: megsimerkedni, beszélgetni, találkozni, lefeküdni valakivel; klufi: nagyszerű, belevaló fickó; sahár: igazán nagyszerű, belevaló fickó.)
 

Megyek, keverek egy Pángalaktikus Gégepukkasztót. Douglas Adamsre! Belgium.

Egy francia fotós, Cedric Delsaux a Csillagok Háborúja karaktereit ültette át városi környezetbe. Úgy látszik, hogy a Star Wars hősök egészen jól érzik magukat új helyükön. Állati jó fotók következnek.

swurban1.jpg

swurban2.jpg

swurban3.jpg

swurban4.jpg

swurban5.jpg

Nagyobb méret és több fotó a fenti és ezen a linken.

Remélem sokan látták Sophia Coppola 2003-as filmjét, az Elveszett jelentést (Lost in Translation), amiben:

Bob Harris (Bill Murray) és Charlotte (Scarlett Johansson) amerikaiak, s mindketten éppen Tokióban – egy számukra teljesen idegen kultúra világában – tartózkodnak. Bob filmsztár, aki egy whiskyreklám forgatására érkezett a városba, Charlotte pedig megszállottan munkamániás fényképész férje (Giovanni Ribisi) nyomában lohol…

[Via PORT.hu]

Most a whiskyreklámon van a hangsúly, mivel megtörtént ugyanez kb. Tommy Lee Jones-szal is, csak Jones éppen kávét reklámoz. (Meg kell mondanom, hogy nagyon jó kis reklámokat raktak össze.)

Tommy Lee Jones in Akihabara

https://www.youtube.com/watch?v=WQoiYp3fqBU

Itt található a többi Tommy Lee Jones reklám. Persze egy csomó amerikai híresség csinált japánban reklámot. Egy másik kedvenc: Nicholas Cage űrlényrobotokkal táncol egy pachinko reklámban. És egy oldal, ahol megvan az összes ilyen reklám: Japander.com -zsír.

Frissítés: Muszáj még betennem egy reklámot. Egyébként a reklámok lényege, hogy Tommy Lee Jones egy űrlény, aki a Földön van látogatóban, különös szituációkba keveredik, és szereti a kávét (vagy valami ilyesmi).

https://www.youtube.com/watch?v=g5Nj2aL_UCM